Schriften-Írások

Liszt Ferenc lányának levele apjához:
Kedves Atyám,
 
Petit generális özvegye,-e hős katona volt Napóleon utolsó hős embere- és Madame Haton nagyon nagyon kedvesek hozzánk. Sokat tanulok tőlük, kedves Atyám. Mme ś Mlle Bernhard ugyancsak kiváló személyiségek, s én nagyon szeretem őket. Én most Tallberg Moise -fantáziáját játszom, és sokszor hallgatom Uranio Fontana előadásait, aki hazatérve Amerikából énekleckéket ad...
Sokat tanulunk Mlle Laure-tól: a történelem és az irodalom legfontosabb fejezeteit tanulmányozzuk. Most elemeztük Homéroszt, a görög tragikusokat, és némi fogalmunk van már a latin klasszikusokról. Mlle Kautz most adta fel leckére Thalberg Hugenotta-fantáziáját és egy bizonyos darabot, Öntől Atyám, de hát ez sajnos még felülmúlja az én szerény erőimet...Mlle Laure most bevezetett bennünket Descartes filozófiájába.  Azt mondotta, hogy ő képviseli leginkább a francia bölcselet szellemét, puritánságát és kifejezésbeli tisztaságát.
"Je pence  donc je suis" Gondolkodom, tehát vagyok! Nagy eszme Drága Atyám. Ez foglalkoztat most hetek óta.
Másik tanulmányunk: XIV Lajos és kora. Nagyon tetszenek Bossuet gyászbeszédei...Néhány napot nagymamánál töltöttünk, aki mással sem törődik, csak azzal, hogy nekünk boldog perceket szerezzen.
 
Utóirat: Drága Atyám, most kezdtük el a rajzleckéket. Két mesterünk van: M Gallimart professzor portréra, M Vanderbusch pedig tájképre tanít bennünket.
 
Még egy utóirat:
Baudet úr a latin nyelv magasabb osztályába vezet be bennünket. Új olvasmányom: Quintilianus...
 
Mlle Ducodray és unokahúga Mme de St Mars muzsikál most velünk. Ez nagyon érdekes, mert franciául a hölgyek nem óhajtanak beszélni, rákényszerítenek bennünket az angol társalgásra.
Nagyon érdekes művekkel foglalkozom: t.k. Carl Mara Weber d- moll szonátáját játszom.
Olvasmányaim is igen tanulságosak Thiers: Forradalom és Montesquieu: Róma nagysága és hanyatlása.
Őszintén csodálom az ősi Róma királyait. És sokat vitázom Cosimával, aki a görögökért rajong. További vitáink Corneille és Racine körül forognak. Cosima Racine-ért, én Corneille-ért lelkesedem...
Sokat járok koncertre Drága Atyám és persze Operába is. Most hallottuk az Ezred lányát. Madame Sontag csodálatosan énekelt.
A Drága jó Belloni hozta a jegyeket, ugyanő mindannyinknak jegyet adott a Berlioz és Lacombe úr hangversenyére.
Belloni gyakran jelentkezik nálunk, és leírhatatlanul szeretetre méltó. Ugyancsak az ő  jóvoltából jutottunk el Reinecke úr és Königslow mester hangversenyére. Reinecke úr Chopint játszott és az Ön Lammermoori Lucia-fantáziáját, igazán finoman.
(....)" (Gálgyörgy Sándor: Liszt Ferenc életének regénye (496. o)


Mire gondolok a Bildung (oktatás, műveltség) kifejezés alatt?
 
Heisenberg ideje harmadában kvantumfizikával foglalkozott, másik harmadában Goethét tanult fejből, a maradék időben pedig a természetet járta szenvedélyes kiváncsisággal.
Balczó András félrevonult, amikor készült az Olimpiára, és "csak" egy József Attila, egy Ady, egy Biblia és egy edzésterv volt vele.
Anna Frank 13 évesen bújkálásuk során többek között Don Carlost olvasott.
Liszt Ferenc lánya megírta fenti levelét, pedig apját 11 évig nem látta.
 
Kultúra, hogy a nők korábban zongoráztak és franciául beszéltek, valamint a kultúrájuk része volt, hogy többrétegű csodálatos ruhákban jártak, amelyek tartást és méltóságot adtak .(A kultúra része volt, hogy nem  "GDP-t termeltek", se nem a fotelből kommentáltak,  hanem megőrizték eredendő virág természetüket, -hírnevükre is adtak, és persze offline gyerekkoruk volt.)
Tudás az is, hogy ritmus- és arányérzék kell az orgazmushoz, a katarzishoz és az építkezéshez is, s ezen tudás, képesség, érzék megvédéséhez nem egyszer hősiesség kell.
Megélni,  hogy a zene, a vallás és a szexualitás az, ami képes kiemelni a hétköznapi profán létből a Mindenségbe.
Érteni kell, hogy a mi az inspiráció, mit jelent ezt fogadni: leülni és órákon át névtelenül, odaszánással koncentráltan dolgozni, tudni mi a belégzés és a kilégzés, mi az venni tudni és adni tudni, mit jelent az Egó csodálatos hiánya, mi a férfiasság és nőiesség, Makovecz szerint szeretni és tanítani kell tudni a szerelmet, és ezekre növényi metafórákat  is kell találnunk. Tudnunk kell mit jelent, hogy nem olvasunk "Szent Lélek nélküli verseket" -Márai.
 
Mély tudás, a könyv tisztelete. Korábban a tudást hordozó személyt is tisztelték, volt szellemi hierarchia, mára minden "relativizáltattatott és toleralizáltattatott."
Hamvas szerint "az a kinyilatkoztatás, ami az őskorban a szakrális ember volt, most a könyv lett. A könyv előfeltétele az, hogy az emberi személy néma."(Scientia Sacra V.)
 
Füst Milán szerint "A logikus követelmények mindvégig megtartják bennünk uralmukat, ezzel szemben, amit a világban és a lelkünk mélyén, ösztöneink és érzelmeink világában kell tapasztalnunk, abba csupa önmagának ellentmondó princípium, tehát csupa irracionalitás mutatkozik meg. Így természetes, hogy a fiatal lélek mindenekelőtt rendet akar teremteni abban, ami megzavarta. A logikához menekül .Zavarja a valóság zűrzavara.
Ezt a tendenciát táplálják a filozófusok is. A dolgokat csak akkor tudjuk tapasztalni, ha valamilyen formában megéljük őket, az amorf és a kaotikus dolgok nehezen átélhetőek, ezért a strukturálatlant igyekszünk strukturálni, a formátlannak formát adni."
Az alaklélektan felismerése is megfelel ennek-tudniillik mindig egészeket, formákat, alakokat látunk meg, ismerünk fel, mivel alapvető igényünk az alaklátás, a formalátás. (Polcz Alaine)
 
Bildung-nak számít Goethe szerint, ha alapvető természet-élményünk van, ha tanulunk a természettől.
"Egyszerűen nyugodott az Erő egy Csíra ölében,
burka az ősképet zárta lefojtva belül,
hol szín nincs, hol fél-formák a gyökér, levelek, rügy
s lenn pihenő létük szárazan őrzi a mag,
ám ha megérzi langy nedvességét, körülömlő
éji világából dúsan a fényre szökik."
(Goethe: A növények alakváltozása.)
 
De az is, hogy "egy ember, Liszt Ferenc, aki élete huszonnégy esztendeje során mindig az élet legsűrűbbjét kereste, most íme találkozik a csenddel. A végtelenséggel, amelyet egy madárszárny suhanása sem zavar. És nem zavarja útitársa sem, mert P azon ritka emberek közül való, akik tudják, mikor kell beszélni, de azt is tudják, mikor jő el a hallgatás sora." Csend van. S valami olyat érez, ami évek óta kerülgette csak, de közvetlen közelébe nem került sohasem. Az alkotás kényszere. (Gálgyörgy Sándor: Liszt Ferenc életének regénye 266 o.)
Bölcsesség, ha valaki érti:
"Und so lang du das nicht hast,
Dieses: Stirb und werde!
Bist du nur ein trüber Gast
Auf der dunklen Erde."
Goethe: Selige Sehnsucht
avagy:
Míg nincs benned  a "halj meg és válj valakivé", addig csak egy ködös vendég vagy ezen a sötét világon.
 
Bildung vagyis műveltség, képzettség, kultúra:
"Tudni, hogy amit a világ elismer, mindig csak az és annyi, ami rokon benned a világgal. S ez kevés."
(Márai Sándor: Ég és föld.)

Stilleben.

Was bedeutet diese Gattung? Schielende dumme Äpfelchen und Birnchen? Oder ist es mehr?

 

Erstens: Es ist Stille. Davon gibt es mehrere Arten, auf verschiedenen Frequenzen.
Es gibt verschwiegenen, bedrückende, Angst schürende, aber es gibt auch ruhelose grollende Stille genauso. Ich sage nichts, Du weißt aber, was ich denke.
Und wir wissen, dass langweilende, innerlich irritierte angespannte Leere auch existiert.

 

Aber wie ist diese Stille, die in der Kunstgeschichte so eine bedeutende Gattung geworden ist?

Objekte,die eine geheimnisvolle Beziehung im Raum zueinander haben. Die bilden in sich eine Einheit, strahlen Würde aus, ohne dass sie es wüssten. Oder vielleicht wissen sie es doch. Ihre Formen neigen zueinander, ergänzen einander, sie wollen etwas ausdrücken, auch im Stehen.

Es ist keine stumme Stille, jemand ist Wärme strahlend anwesend, denn "ordnen" kann nur ein Person. Jemand hat die Details zusammengefügt, bewußt, oder "nur so", Ordnung gemacht, aber vielleicht "nicht so sehr genau“.
Man sieht die Person nicht im Bild, aber diese ist anwesend.

 

"Du bist die Ruh,
Der Friede mild,
Die Sehnsucht du
Und was sie stillt."
(Schubert :“Du bist die Ruh' “ nach Friedrich Rückerts)

 

Ein wahres Bild strahlt, und in diesem Zustand gibt es etwas, worauf wir sogar vielleicht sagen könnten: heilig.

 

In dieser glänzenden Stille kommen neue schöpferische Gedanken, so hören wir den inneren Kompass im Bauch.


Vanitas? Nein, es geht nicht um Vergänglichkeit. Tod ist in dem Zustand nicht zu finden, höchstens eine andere Art von Existenz. Es ist eine höchst lebendige Zustand, ein Moment der Ewigkeit, göttliche Ruhe. Darüber wird Zeugnis abgelegt,-abgezeichnet.

 

In unseren ruhelosen Zeit ist es die größte, erhabenste Angelegenheit, was mit uns geschehen kann, wenn diese Stillebenbilder die Ruhe von sich ausstrahlen. Wenn diese in uns Gedanken wecken, welche in der Schöpfung hineinpassen und wenn wir täglich länger oder kürzer darüber nachdenken, zur Ruhe kommend, und wissend, dass in der Natur letztendlich Balance und Ordnung herrscht,

aufgeladet mit einem Gefühl, namens Stilleben.

 

Für tieferes Verständnis empfehle ich Debussy - Rêverie zu hören.

https://www.youtube.com/watch?v=QRjllL-MP0

 

Gabriella Kopias 2018, Bécs. Minden jog fenntartva.

Leonid Kogan.

 

"Ilyen karakteresen kell zenélni.
Könyörtelenül igazságkeresőn, intuitívan,
mélységes meggyőződéssel végigvezetett vonalakkal, lebilincselő feszültséggel és belső logikával.
Erőteljes, intenzív fúzió és tiszta irány minden egyes hangban, melyek már-már kristályosodnak;
építészeti koncepcióval felépített struktúra, mindez egy olyan hőfokon, olyan háttér erővel, ahol a spontaneitás virtuózan képes pörögni a dolgok tetején, a gyermeki játékosságát mindvégig megőrizve, mindig tudva, hogy egészen, "olyan nagyon" nem kellene magunkat komolyan venni...
 
Ehhez jön az elmélyült alázat, -hisz másképp ilyen alkotás nem is lehetséges.
 
Perfekcionizmus és sterilitás nem blokkolja művét, számára tisztán és precízen játszani mellékes szükségszerűség csupán; de megőrzi a lényegeset: a könnyedséget és a szuverenitást: egyetlen hangja sem önelégült. Természete vad, melyet önuralommal fegyelmez az égi szépség és tünemény szolgálatában.
 
Így, pontosan igy kellene valahogy élni is.....
Kopiás Gabriella 2016. Bécs

So charakteristisch soll man musizieren.

Gnadenlos wahrheitssuchend,intuitiv aber zutiefst überzeugt geführte Linien, fesselnde Spannung und Logik im Aufbau; powerfulle Fusion und klare Richtung in jedem Ton; architektonische Konzeption, dabei aber auch noch das Spielerische behaltend,immer wissend, dass wir uns doch nie ganz so ernst nehmen sollen....

Perfektionismus und Sterilität blockiert sein Kunstwerk nicht, es ist ihm nur eine nebensächliche Notwendigkeit sauber und präzis zu spielen, dabei behaltet er die Leichtigkeit und Souveränität um sich auszudrücken,- kein Ton ist selbstgefällig. Sein Natur ist wild, aber er bleibt beherrscht im Dienste himmlischer Schönheit.So,genau so sollte man auch leben...
https://www.youtube.com/watch?v=iiKIhosshIs

Wörter von der Industrie, wie  "funktionieren  zu müssen" , "austauschbar  zu sein" " in einer Beziehung zu  investieren" und davon zu profitieren" haben in unsere Sprache automatisch eingeigelt. Dafür haben wir Wörter wie "Poesie", "Anmut", "Pathetik" (Überzeugungskraft) "Passion" (Leidenschaft),"Kaliber" oder "Format" verloren....

 

Kreativität ist mir nicht nur neue Ideen auszudenken,sondern sich in einem chaotischen Welt sich zur Prioritäten zu halten. Kreative Leute "können nichts anders", sie haben ihre eigene Regeln,-die wohl auch Regel sind,wie auch die wachsende Rosenblätter ihre Regelmäßigkeiten haben, nicht nur der Zaun.
Ich denke oft daran, dass wir viele menschliche Regel respektieren, verachten jedoch nicht selten die natürliche organische Gesetze, wie zb Proportionen, Goldene Schnitt aber auch weitere "ungeschriebene Gesetze", wie Menschenliebe, oder eine Art miteinander zu leben.
Ich bin überzeugt dass wir es nicht ohne Folgen tun können.
Kreativität ist, wenn jemand die Gesetze der Natur wichtiger betrachtet als die menschliche Gesetze.
Kunst soll mir auf jeden Fall Zeit und Energie kosten, denn ist es sonst "ka Kunst":-)-höchstens eine Idee.Wenn etwas schnell funktioniert, dann ist es Technik. Aber nicht automatisch auch Kunst.
Ich bin sicher dass die Formen ein Message in sich tragen.Ein Rehauge wird von jedem mit Anmut assoziiert, ein Virus unter der Lupe macht unheimliche Eindruck.(*) Die Respekt der Formen ist ein Naturgesetz, das ist der Grund warum ich nicht an heutige "Entformung" glaube, oder "die Message", wenn eine überhaupt vorhanden sei, mein Herz nicht erreicht.
Ich bin mir sicher, dass man in jedem Objekt und bei jedem Lebewesen spüren kann, wie viel Energie hineingegeben worden ist.
Wir alle nehmen den Unterschied wahr, alle spüren, wenn irgendwo viele Information vorhanden ist,anders ausgedrückt:"ob jemand den "Energie"Preis, ausbezahlt hat". Wenn etwas handgemacht, präzis und gut überlegt gemacht worden ist, oder wenn z.B. jemand sorgfältig erzogen war -ist klar zu sehen, klar zu spüren. Die hineingegebene Aufmerksamkeit ist überall wahrzunehmen, in diesen Personen und Objekten "verlieben wir uns schnell" weil diese Strahlung uns anzieht.Es sieht leicht aus,aber es ist enorm viel Zeit, Gedanke, industriell formuliert "Invesment" und letztendlich Energie im Hintergrund.
Magda Szabó (The Door) sagte: "Hinter jede offensichtige Leistung steht ein unsichtbare Person".
Kunst ist für mich sich selbst erst abzuschaffen, im Kopf Ordnung zu machen, aufgeladet zu sein. Dann in einer anderen Welt untertauchen, präzis arbeiten, Konstruktion ausdenken und aufbauen. Ideen realisieren, dabei jede Menge Probleme zu lösen, stilistische Grenzen berücksichtigen ,und auch noch Mut zu haben zu experimentieren, einmal etwas anders zu machen; und dann,wenn der Weg klar ist, kontinuierlich auf die Chatarsis hinaufzuarbeiten, um dann im entsprechende Moment loszulassen......Das ist Art.
Eine Sprache, die jede verstehen kann, weil diese Gesetze in uns sind, weil wir Menschen ein Teil der Natur sind.